Az eldobható notebookok korszaka!!!! (disposable)

Új év, új műhely!. Mivel felmondták a bérleti jogot, sajnos megszűnt a Peterdy utcai műhely. Hazaköltöztem és a pincében rendeztem be az otthonos műhelyt ami elég jóra sikeredett. 2 asztal, egyiken a Martin BGA forrasztó munkahely, másikon meg én dolgozom, pluszban még egy szekrény az alkatrészeknek. Ezek a régi műhelyből jöttek velem hogy mindig emlékezhessem honnan is indult a pályám 1992-ben... :-)

Az összkomfortos munkahelyem otthon

Az utóbbi időkben a javításaim nagy részét a törések, repedések, és folyadék okozta meghibásodások okozzák. Az utóbbi persze nem a gyártók hibája, bár semeddig sem tartana a billentyűzetben található fólia lapokat a szélükön összeolvasztani (ahogy a szilikon felcsavarható billentyűknél is van) és így légmentes, és persze "folyadék-hatlan" konstrukciót kapnánk, de ez a felhasználón kívül senkinek sem az érdeke. Sem a gyártónak (annál később veszi a másik gépet), sem a kereskedőnek (növeli a forgalmat), sem a kevés alkatrész kereskedőnek sem (a kurrens cikkek: törött LCD, folyadékos billentyűk, eltörött vagy magától lemorzsolódott káva elemek, és megszorult zsanérok amik a töréseket okozzák főképpen)

Íme egy esettanulmány. A beteg egy Lenovo Ideapad M30-70

És oldalnézetből:

Így néz ki oldalról. A megszorult zsanér feszíti szét a kávát, és tör el benne mindent, amit elér...

A megszorult zsanér kiszakítja magát a vékony műanyagból

És a másik oldala is kezd kitörni. Már csak 1 csavar fogja

És nem egyedi eset,,, Példa a Lenovo fórumán lévő panaszról ahol 132EUR (40.910 Ft) javítják, vagy 50EUR (15.500 Ft) ért visszaküldik javítatlanul!!!

 Alkatrész ellátás? Ááááá.... semmi vagy horror!!!. A GYÁRTÓ NEM BIZTOSÍT ALKATRÉSZEKET csak fődarabokat, persze annyiért amennyiért már majdnem két másik új gépet lehetne venni Windows 20-al mondjuk. A kínai szmog-termelők és beszállítók fekete piacán, vagy bontott gépből lehet megszerezni az alkatrészeket némiképpen reális áron. Miért? Mondok egy másik példát: ThinkPad T61-ben Non reworkable (vagyis nem javítható, hő hatására cementálódó) ragasztóval ragasztották fel az alkatrészeket, hogy teljesen ellehetetlenítsék a javítást! (persze ha kérdik azt vágják rá hogy azért hogy mechanikailag strapabíróbb legyen, de persze a hőtágulást nem lehet ragasztóval megállítani!!!) Ez a stílus az Apple termékeiben is megfigyelhető, hogy a részvényárfolyamok nagyobbak legyenek... mennyiért adnak hivatalosan egy alaplapot, nekem mint szerviznek? 715USD (200.000 Ft) Na, ugye hogy van alkatrész? Szóval Csak hogy ne mondhassuk hogy nincsen, lehet rendelni esetünkben is alkatrészeket a törött kávájú gépünkhöz de CSAK a fekete piacon: Alsó káva 22eFt , egy !!! zsanér 16eFt, egy pár 32eFt. Egy darab lágyacél vasdarab, spiáterben, és egy vékony rétegben hőkezelt acél tüske, rajta két ellentétes irányban feltekert acélrugóval... 16eFt? Egy műanyag lapát méretű fröccsöntött műanyag 22eFt (előállítási költsége nem lehet több 500 Ft-nál). Ennyiért kapom én (és szállítási díjat még csak nem is számoltunk még, miből fogja a DHL szponzorálni a Forma 1-es csapatot, szerinted?) , és még be sem szereltem, ami maga egy 2 órás műtét (a teljes gép átépítése a másik műanyag burkolatba, és a kijelző szétszedése és CSAK a megszorult zsanér cseréje). Akkor szemlesütve mit mondjak az Ügyfélnek? Persze, már rögtön vágja is rá hogy: Akkor inkább veszek egy másikat! Úgy van! Pontosan ezért csinálják, és számíttatják ki fiatal mérnökeik és csúcsminőségű CAD szoftvereikkel hogy mennyit is bírjon ki a termék a fogyasztónál! Pedig régen tudtak zsanért gyártani, és például le tudták tisztességesen cementálni az acéltüskét, ami ettől kopásállóbb volt (ugyanis azért szorulnak meg a mostaniak mert a kemény réteg túl vékony, és a rugó "berág" az acéltüskén és megszorul rajta), és nem milliméter vékony műanyag fogta meg az óriási erőkart, hanem a gép alsó részében is egy hosszú, élére fordított fémlap volt felcsavarozva több ponton az alsó kávára, csakhogy akkor fontosabb volt a minőség! Mindenki azt kereste, de rájöttek hogy ebből a piaci magatartásból a márkaépítésen kívül nem lesz kiszámítható és fenntartható fejlődés.

Amikor a háború után a DDR (volt kelet német ország) mérnökei olyan hűtőgépbe való izzóval mentek ki az akkori világkiállításra ami soha nem ég ki, a Philips mérnökei oda settengtek és megkérdezték tőlük hogy ezt komolyan gondolják? Az igenlő válaszra, csak annyit mondtak, hogy akkor pár éven belül be is fogtok zárni. 

Eszembe jut ennek kapcsán a "Függetlenség napja" című filmben az a jelenet amikor az elnök szembesül a titokban felépített méregdrága támaszponttal, és megkérdezi az igazságosztó főhősünktől hogy:

• Mégis miből volt pénzük maguknak erre?
• Elnök Úr! Maga tényleg elhitte hogy 90 ezer dollár egy WC ülőke, amikor aláírta a költségvetési kimutatásokat?

Akkor mi ez ha nem szemét gyártás? Ahogy mondják: Ipari hulladék? Ezzel is visszaélünk, mint a számítástechnikai kapacitással, amit állandóan növelve tartunk el egy teljes IT ágazatot világszerte, tenyésztvén ki a szaksajtó segítségével, a mindig újra és gyorsabbra vágyó fiatalokat. És csak dühöngök. 1989 óta foglalkozom számítás technikával, és legfőképpen magával a számítógépekkel, de egyre gyakrabban az jut az eszembe, hogy tényleg ki kellene költözni egy erdőbe, ahol még elektromosság sincs...

Hova tartunk emberek? Mi kell még ahhoz hogy  nyakkendősök is megértsék hogy VÉGE! Ez így már nem mehet tovább!!! Nem csak a földi erőforrások végesek, hanem a processzorok, memóriák, és VGA kártyák után az emberek tűrőképessége is!

Mi vásárlók, a vásárlásunkkal vagy a NEM vásárlásunkkal tudunk visszajelezni a gyártóknak, kereskedőknek, részvényeseknek, és közgazdászoknak. Hát TEGYÜK MEG!